Aki a fővárosban él, akárhogyan közlekedik, mindig akadnak fennakadások és galibák.

Sokszor ezek a saját hibánkon kívül történnek, de ez nem vigasztal…

Így járt Anna is, mai történetünk főszereplője, akin az Autómentés Budapest csapata segített húsvétkor.
„Egy átlagos húsvéti reggel volt, a család több tagját is meg akartam látogatni, nagy részüket a külvárosban, illetve már városhatáron kívül.

Kifejezetten jókedvem volt – egészen addig, míg az autóm be nem mondta az unalmast.

Egyszer csak elkezdett füstölni a motorháztető alól, majd leállt a semmi közepén, és nem is akart beindulni. Ez nem is lett volna akkora gond, ha valami emberlakta terület közelében lettem volna.
Először azt gondoltam, ha stoppolok, valaki csak megáll segíteni egy bajba jutott nőn, és talán még a baltás gyilkost is megúszom. Fél órás „lájkolás” után kezdtem kételkedni az elméletemben, és legszívesebben egy másik ujjamat emeltem volna az autósok elé, akik észre sem vettek.

Elővettem a mobilomat, hátha akad valaki, aki ki tudna segíteni szorult helyzetemből.

Miután a harmadik budapesti autómentő telefonja sípolt be azonnal, rá kellett jönnöm, hogy ünnepnap senki nem dolgozik, aki segíthetne.

Duzzogva beültem a kocsimba, és felhívtam a legjobb barátnőmet.
Segíteni ugyan nem tud, de legalább nem robbanok fel, míg a csodára várok.

Mielőtt azonban tárcsázhattam volna, az egyik budapesti autómentő hívott vissza.

Azonnal megörültem – amúgy kedvetlen – hangjának, hiszen végre valaki segít! Elmagyaráztam neki, mi a baj, hol vagyok, és hogy szükségem lenne rá.

A kiszállásért egészen korrekt árat mondott, azonban sajnálatos módon itt még nem ért véget a beszélgetésünk.

Mielőtt rábólinthattam volna a segítségre, közölte, hogy ára van ám annak, hogy ő a szabadnapján eljöjjön értem.

Felszaladt a szemöldököm és igencsak mérges lettem az összeg hallatán, de az úriember nem hagyta, hogy előjöjjön belőlem a sárkány.

Mentegetőzve mondta, hogy családja van, keveset van otthon, én meg a világ végén vagyok, és azt se tudom, mi baja a kocsinak. Ekkor inkább elköszöntem.

Ha szerinte nekem kellene tudnom ezt, és nem neki, akkor feleslegesen beszélgetünk.

Autómentés Budapest – meg vagyok mentve!

Barátnőmet végül felettébb durcás kedvemben sikerült felhívnom, de szerencsére nem bánta.

Böngészett éppen, úgyhogy azt gondoltam, a felére sem figyelt annak, amit mondtam.

Egészen addig, míg fel nem kiáltott:
– Jujj, mit találtam neked a GYIK-en!

– Hol? – értetlenkedtem.
Egy kérdés-feltevős oldalon talált egy Autómentés- Budapest nevű cégről említést ilyen ügyben.

Állítólag kedvesek, így megadta nekem a számukat, majd elköszöntünk.

Persze, kedvességnél jóval többre volt szükségem, de gondoltam, próba cseresznye, legyen.

A harmadik csengés után felvették a telefont, és megkérdezték, miben segíthetnek.

Elhadartam gyorsan, és csodák-csodájára azt a választ kaptam, hogy valószínűleg a hűtővíz vezetékével lehet baj, de mivel nem vagyok annyira messze Pesttől, maximum másfél órán belül jönnek és segítenek.

Sőt, ráadásul az ár sem volt érte egetverő.

Legszívesebben a nyakukba ugrottam volna az örömtől, hogy hamarosan kihúznak szorult helyzetemből.

Amikor a fiúk megérkeztek, nyoma sem volt rajtuk a kedvetlenségnek, amiért ünnepnapon zargattam őket, és hiába kértem emiatt számtalanszor elnézést, csak hárították.
Az autómat sajnos nem lehetett a helyszínen javítani, de a fiúk szakszerű mozdulatokkal, pillanatok alatt tették fel a trélerre, stabilan rögzítették, és nekem is helyet szorítottak a vezetőfülkében.

Az Autómentés Budapest csapata elszállította a kocsimat egy ünnepnapon is nyitva tartó szervizbe, engem pedig bevittek a városig, ahonnan tömegközlekedéssel el tudtam jutni édesanyámhoz, akinek isteni húsvéti kalácsa feledtetett velem minden nehézséget.
Ha bárki hasonló szituációban találja magát, akármilyen lehetetlennek is tűnik, nekem már megvan a szolgáltató, akiket csak ajánlani tudok: az Autómentés Budapest éjjel-nappal hívható csapata szakszerű segítséget nyújt!